Fundamentum vagy csordaszellem?

Az energiapiacok mozgását figyelve gyakran az az ember érzése, hogy a tőzsdék időnként teljesen megfeledkeznek arról, hogy végső soron a kereslet és a kínálat egyensúlyáról kellene szólniuk. Ehelyett sokszor a befektetői hangulat, a félelem vagy éppen a túlzott optimizmus veszi át az irányítást, és kialakul az, amit a pénzügyi világ egyszerűen csak csordaszellemnek nevez. Ilyenkor a piac nem feltétlenül arra reagál, ami ténylegesen történik, hanem arra, amit a szereplők gondolnak arról, hogy más szereplők hogyan fognak reagálni.

Erre láthatunk most is jó példát az olajpiacon. Miközben Irán ismét a Hormuzi-szoros lezárásával fenyeget, az amerikai–iráni kapcsolatok továbbra is feszültnek mondhatók, és a katonai konfliktus sem tekinthető lezártnak, a befektetők egy része már szinte teljes bizonyossággal a helyzet gyors rendeződését árazza. Az elemzők szerint a határidős piac gyakorlatilag már beárazta a szoros újranyitását, annak ellenére, hogy a konfliktus kiváltó okai továbbra is fennállnak, és egyetlen politikai vagy katonai fordulat ismét teljesen átírhatja a forgatókönyveket.

Nem véletlen, hogy több nemzetközi szakértő is arra figyelmeztetett az elmúlt napokban, hogy a közelmúlt áresése mögött nem feltétlenül a fundamentumok javulása áll. Carl Larry, az Enverus kereskedési és kockázatkezelési vezetője szerint a befektetők az elmúlt hetekben túladhatták a piacot és a mozgásokat inkább a lendület, mint a valós fundamentális változások vezérelték. Ahogy fogalmazott: a nagy ármozgásokat sok esetben nem a kereslet-kínálat változása, hanem a csordaszellem erősíti fel.

Aki régóta figyeli a földgázpiacot, annak ez egyáltalán nem ismeretlen jelenség. Az elmúlt években számos alkalommal láthattuk, hogy a piac rövid idő alatt túlreagált egy-egy hírt vagy várakozást, majd néhány hét múlva ugyanilyen lendülettel korrigált vissza, amikor a szereplők újra a tényleges fundamentumokra kezdtek figyelni. A béketárgyalásokkal kapcsolatos optimizmus, az LNG-kínálattal kapcsolatos várakozások vagy éppen az időjárási előrejelzések többször is olyan mozgásokat okoztak, amelyek utólag túlzónak bizonyultak.

Különösen fontos ezt most szem előtt tartani, mert az energiapiacok egymásra is hatnak. Ha az olajpiac újra felfelé indul egy elhúzódó közel-keleti konfliktus vagy újabb ellátási kockázatok miatt, annak előbb-utóbb a földgázpiacon is lesz hatása. A két piac közötti kapcsolat ugyan nem mindig közvetlen, de a befektetői hangulat, az inflációs várakozások és az energiakomplexum egészének megítélése révén könnyen átgyűrűzhetnek a mozgások egyik piacról a másikra.

Éppen ezért fogyasztói oldalról talán az a legfontosabb tanulság, hogy önmagában egy napi ármozgás vagy egy kedvező elszámolóár még nem feltétlenül jelent valódi piaci fordulatot. Ahhoz, hogy felelős energiabeszerzési döntést lehessen hozni, érteni kell azt is, hogy miért éppen ott van a piac, ahol. Egy áresés mögött lehet fundamentális javulás, de lehet pusztán átmeneti hangulatváltozás is. A kettő között pedig nagyon nagy különbség van.

A piacok természetesen mindig reagálni fognak a hírekre, a várakozásokra és az érzelmekre. Hosszabb távon azonban szinte mindig a valós kereslet-kínálati viszonyok győznek. Ezért nem elegendő kizárólag az aktuális árszintet figyelni. A piaci mozgásokat kontextusukban kell értelmezni, különösen egy olyan időszakban, amikor a geopolitikai események és a befektetői hangulat sokszor nagyobb hatást gyakorolnak az árakra, mint maguk a fundamentumok. Az energiabeszerzésnél pedig éppen ezért nem az a legfontosabb kérdés, hogy mit mutat ma a tőzsde, hanem hogy mi áll a mai ár mögött.