Lemaradtam a mélypontról, mit tegyek most?

Az elmúlt hónapok egyik leggyakoribb kérdése kétségtelenül az, hogy „mi tévők legyünk, ha bealudtunk és lemaradtunk az év eleji mélypontról?”. A rövid válasz továbbra is az, hogy versenyeztetni kell – de teljesen más szemlélettel, mint néhány hónappal ezelőtt. Az év elején látott kedvező árszintek visszatérésére jelenleg nem érdemes alapozni, ugyanakkor ebből nem következik az sem, hogy most azonnal, bármi áron kellene szerződni.
A piac jelenleg egyértelműen emelkedő trendben mozog. A közel-keleti konfliktus elhúzódása, a Hormuzi-szoros körüli bizonytalanság, az alacsonyabb európai tárolói készletek, a fokozódó ázsiai LNG-verseny, valamint a magas CO₂-árak egyaránt a magasabb árszintek irányába mutatnak. Ezzel párhuzamosan a nyári hőhullámok, a nukleáris és vízerőművi korlátozások is szűkítik a kínálati oldalt. Ezek alapján ma már jóval kisebb az esélye annak, hogy rövid időn belül ismét az év elején látott árszinteken lehessen szerződni.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a mostani csúcsokon kell kapkodva dönteni.

Az energiapiac természetéből adódóan az emelkedő trendeken belül is rendszeresen kialakulnak korrekciók, különösen egy olyan volatilis környezetben, ahol a geopolitikai hírek egyik napról a másikra képesek jelentős ármozgásokat kiváltani. Nem tudjuk megmondani, hogy a következő lokális mélypont mikor érkezik el, de azt igen, hogy csak az tudja kihasználni, aki addigra már előkészítette a beszerzését, lebonyolította a versenyeztetést és döntési helyzetben van.

Éppen ezért annak, aki eddig kivárt vagy még el sem indította a beszerzését, most már nem a további halogatás a jó stratégia, hanem a proaktív felkészülés. Érdemes elindítani a folyamatot, felmérni a lehetőségeket, széles körben megversenyeztetni a kereskedőket, és felkészülni arra, hogy egy kedvezőbb korrekció esetén gyors döntést lehessen hozni. Egy tudatosan felépített beszerzési folyamat még ezekben a piaci körülmények között is érdemben javíthatja az elérhető eredményt.

Alternatívát jelenthet azok számára a tőzsdeindexált konstrukció is, akik pénzügyi tervezés szempontjából képesek nagyobb árkockázatot vállalni.

Jelenleg a HUPX spot árak még mindig alacsonyabb szinten mozognak, mint azok a határidős árak, amelyeken most fixálni lehet. Ha a következő hónapokban a geopolitikai helyzet valóban enyhül és a piac részben visszakorrigál, akkor egy indexált szerződés végül kedvezőbb átlagköltséget is eredményezhet. Természetesen ennek az útnak is megvan a maga kockázata. Egy negatív forgatókönyv esetén a költségek tovább emelkedhetnek, ezt senki nem tudja kizárni. Ugyanakkor a jelenlegi árszinteken már kisebb valószínűséget látunk arra, hogy ismét egy újabb drasztikus árduplázás következzen be. Bár az energiapiacon megtanultuk, hogy semmit sem lehetetlennek tekinteni, az elmúlt évek extrém eseményei inkább kivételnek, mint szabálynak tekinthetők.

Aki lemaradt az év eleji mélypontról, annak nem az a feladata, hogy kétségbeesetten üldözze a piacot. Sokkal inkább az, hogy felkészülten várja a következő lehetőséget. A tökéletes árszintet valószínűleg senki sem fogja eltalálni, de tudatos beszerzési stratégiával, széles körű versenyeztetéssel és megfelelő szakmai támogatással még mindig bőven lehet olyan döntést hozni, amellyel a jelenlegi piaci környezetben is megmenthető az év.