Mikor és milyen szinten normalizálódhatnak az európai földgázárak?

Az elmúlt két hét eseményei brutálisan egyértelművé tették: az európai energiaárak normalizálódása nem fundamentális, hanem geopolitikai kérdés lett. A piac jelenleg nem kereslet – kínálati egyensúlyt áraz, hanem háborús kockázati prémiumot – ennek középpontjában a Hormuzi-szoros, az iráni konfliktus és a globális LNG ellátás bizonytalanságai állnak. Egy meglepően alacsony árakat hozó telet követően február végén, még szintén egy viszonylag nyugodt környezetben a TTF 30 EUR/MWh körül, a Brent pedig 70-75 USD/b sávban mozgott. Ehhez képest néhány hét alatt a TTF front és téli jegyzések 45 – 65 EUR/MWh fölé ugrottak, miközben a heti emelkedés elérte az 50%-ot is, a kőolaj jegyzés pedig már 110 USD/b felett jár. A villamos energia front negyedéves és éves jegyzések a fentieket szinte mechanikusan követik, különösen Németországban és Olaszországban, ahol a rövid távú kontraktusok 20–30% feletti ugrást mutattak, de a hazai árazás sem maradt ki az extrém volatilitásból és erős emelkedésből.

A főbb mozgatórugó természetesen a Közel-Kelet. A Ras Laffan – South Pars tengely, vagyis a világ LNG-termelésének egyik csomópontja, illetve a jelenleg ismert legnagyobb földgázmezőjének kitermeléséért felelős létesítmények közvetlen találatot kaptak. A katari export a fentiek miatt részben leállt, ami önmagában a globális LNG mintegy 20%-át érinti. Ezzel párhuzamosan a Hormuzi-szoros gyakorlatilag blokád alatt van, amely a világ olajforgalmának és LNG-szállításának nagyjából 20%-át érinti. Ez az a pont, ahol a piac elveszíti a racionalitását, és kizárólag a háborús hírek alakítják a piacot: nem az számít, mennyi gáz van, hanem hogy eljut-e Európába.

A Brent árrobbanása – 100–115 dollár/hordó közötti szintekkel – nem önmagában érdekes, hanem azért, mert beépül a villamos energia határköltségébe. A Goldman és más elemzők már jelezték, hogy rövid távon 100 dollár felett stabilizálódhat is az árszint, de év végére visszatérés várható 70 dollár körüli szintekre, feltéve, hogy a konfliktus nem eszkalálódik tovább, így fontos üzenet, hogy a piac jelenleg egy „ideiglenes sokkot” áraz, nem egy új tartós árszintet. Fontos kiemelni Trump szerepét is, már tavaly is láthattuk, hogy az USA elnökének kommunikációja milyen erős ármozgató tényező lett, hiszen egyetlen olyan kijelentése, hogy „közel a konfliktus vége”, azonnal 10% feletti földgázár esést okozott előző héten.

Az európai árak szempontjából a rövid-, és középtávú ármozgás az alábbi három forgatókönyv szerint alakulhat: A konfliktus 2-4 héten belüli lezárása esetén a Brent visszaeshet 75–85 USD/b közé, a TTF pedig a 35–45 EUR/MWh sávba. Így az áraknak lenne esélye megközelíteni a február végi szinteket. A napokban történt eszkaláció miatt árak szempontjából rövid távon ez tűnik a leginkább optimista forgatókönyvnek. Az elhúzódó, de kontrollált konfliktus (2–3 hónap) esetén tartósan 45 – 70 EUR/MWh TTF és hordónkénti 90–110 dolláros Brent sáv alakulhat ki, ami már a front éves villamos energia jegyzésekbe is jobban beépülhet. A harmadik, eszkalációs (Hormuzi-szoros tartós zárva, több havi katari LNG kiesés, további energetikai infrastruktúrát érő támadások): szcenárióban a TTF akár 70 – 100 EUR/MWh fölé is emelkedhet, ami már újra a 2022-es válság irányába tolná a piacot, jelenleg ezt a piac kis valószínűségű, de magas hatású kockázatként árazza.