A béke nem egyenlő az olcsó árakkal

A napokban megkezdődő béketárgyalások hírére sokakban felmerülhetett a remény, hogy nem csak az ukrán fronton, hanem az energiapiacokon is újra béke lehet és végre visszatérhetnek az árak a háború előtti szintekre. A bizakodás egyfelől jogos, hiszen már önmagában a tárgyalások hírére jelentős mértékben estek az európai piacok, pedig az eddigi hírek alapján még semmi konkrétat nem tudunk arról, hogy milyen formában és mikor érhet véget a három éve húzódó háború. A mozgásól egyértelműen látszik, hogy a piac továbbra is árazza a katonai konfliktus jelenlét a kontinensen, amiből adódik, hogy a tényleges lezárása esetén jelentős prémiumok kerülhetnek kiárazásra, ugyanakkor az aktuális árszintek mégis árnyalják a képet.

Önmagában jól hangzik a 10-15 százalékos korrekció, amit az elmúlt napokban láthattunk a különböző piacokon, de alaposan megnézzük az árak alakulását, jól látható, hogy rendkívül messze még a piac a tavalyi mélyponttól, de még az átlagártól is, így

a fejlemények inkább csak egy lokális mélypont kialakulását segítik elő, nem formálják át alapjaiban az aktuális árszinteket.

Az elmúlt egy évben természetesen háborús tényezők is feleltek az áremelkedésért, de nem az orosz-ukrán konfliktus volt, ami önmagában hajtotta a piacokat, sokkal inkább a globális kereslet-kínálati egyensúly és az öreg kontinens ellátásbiztonságát érintő kapacitáskiesések, időjárási viszonyok mozgatták az árakat. A háború kitörését követően szép lassan levált az Unió az orosz függésről és kilépett a globális piacra,

az új berendezkedés miatt pedig minden világpiaci bizonytalanság sokkal érzékenyebben érinti Európa energiaellátását, a háború lezárása ezen fizikailag pedig nem változtatna semmit, mindössze egy lélektani megnyugvást tudna hozni.

Bár vannak olyan politikai vélemények, hogy a konfliktus lezárásával Európa újra nagyobb mértékben importálhatna orosz földgázt, ami valóban segítség lenne a kontinensnek és tényleges korrekciót hozhatna a piacokon, de az Unió az elmúlt években nagyon határozott állásponton volt az oroszokkal való együttműködés terén, így nem várható, hogy rövid időn belül újra a keleti forrásra támaszkodnának nagyobb mértékben. Így pedig marad a norvég vezetékes import és az LNG, ahol a teljes világpiaccal kell versenyezni az ellátásért, ami a kínai gazdaság gyenge teljesítménye miatt eddig jól alakult, de nem alapozhatunk arra, hogy ez biztosan így is marad a következő években is, a bizonytalanság pedig nem segít az alacsony árak elérésében.